Az 1919-es esztendő végén az Esztergomi
Főegyházmegyei Hatóság az
erzsébetvárosi plébániától
leválasztva
megalapította a Magyarok
Nagyasszonya plébániát, melynek hivatalos neve
Magna Domina Hungarorum
lett. Átmenetileg a Damjanich u. 50. sz. alatt
működött, de lelkes plébánosa, Shvoy Lajos
– aki kinevezését
megelőzően is már
régóta tagja volt a Regnum Marianumnak – 1921-ben
Templomépítő Bizottságot alakított.
A városliget szélén, a Damjanich utca
tengelyében
kezdődött meg az építkezés, Kotsis
Iván tervei
alapján.
A munka a későbbi gazdasági
válság ellenére is hatalmas lendülettel
és lelkesedéssel folyt, majd gróf
Mailáth
Gusztáv támogatásával 1931-re készült el,
délfrancia stílusban. Felszentelésére 1931.
június 14-én került sor. A
plébániatemplomot
a köznyelvben Nagy Regnumnak és a Damjanich utca
50-et pedig Kis Regnumnak hívták.
A pártdiktatúra alatt, a
vallásüldözés keretében a Regnum
Marianum tevékenységét is betiltották,
és az atyákat kiűzték
a Házból. 1951-ben, a
felvonulási tér kialakítására
hivatkozva döntés született arról, hogy a
regnumi plébániatemplomot fel
kell számolni. Az ingoványos
területen beton cölöpökre épült
vasbeton szerkezetű templom bontása több mint fél
évig tartott
és csak katonai segédlettel,
robbantásokkal sikerült porba tiporni. Ifjú
regnumisták, köztük Hajnal György atya,
követték
a becses maradványok sorsát
és figyelték azok nyughelyét.
A Zoborhegy téri új templom
építkezésének megkezdésekor, 3
méter mélyről Hajnal atya ásatta ki és
szállíttatta az új
plébánia kertjébe a
városligeti templom néhány tartóelemét
mementóul. Emlékparkunk
értékei ezek, valamint az új templomban
őrzött két kő. Egyike a
régi templom oltárszentélyénél, a
tabernákulumnál volt oszlopfő,
ami
faragott carrarai márvány. A másik
a külső homlokzatot
díszítő, stilizált
cserkész jelvény.
|