Tündöklő diadalút a Dunán

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus meghirdetése

 

Krisztusban Kedves Testvérek!

        Nagy örömmel értesültünk tavaly, a Fülöp Szigeteken, Cebu Cityben tartott 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záróünnepségén arról,

hogy Ferenc pápa a következő világkong­resszus színhelyéül Budapestet jelölte ki. Felidéztük az 1938-as budapesti Eucharisztikus

Világ­kongresszus emlékét Az a nagyszerű ünneplés hazánkban és külföldön is maradandó lelki él­ményt jelentett.

Kifejezte és Isten kegyelmével hatékonyan előmozdította a megértést, a cselekvő szeretetet, a hitet és a Gondviselésbe

vetett bizalmat. Azóta is felhangzik templomainkban a Kongresszus himnusza. Megrendülten éljük át, hogy Krisztus

„vándorlásunk társa lett”.

jóváhagyta a témát és a jelszót, amely így hangzik: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). Ez a 87. zsoltárból vett idézet

az Újszövetség fényében titokzatos utalás az Eucharisztiára is. A II. Vatikáni Zsinat ugyanis világosan tanítja, hogy "a szentmiseáldozat

az egész keresztény élet forrása és csúcspontja" (Lumen Gentium 11). "A liturgiából, különösen az Eucharisztiából, mint forrásból árad

belénk a kegyelem, és valósul meg a legnagyobb hatékonysággal az emberek megszentelése Krisztusban és Isten megdicsőítése, amely

     A pápai döntés után megkezdtük a szervezés előkészületeit. Megalakult a Kongresszus Titkársá­ga. Kidolgoztuk javaslatainkat a

Kongresszus témájára és mottójára. Ennek részletes teológiai indoklása és római bemutatása után 2017 áprilisában a Szentatya

 az Egyház minden más tevékenységének célja" (Sacrosanctum Concilium 10). Az Eucharisz­tia lelki életünk forrása, hiszen "benne van

az Egyház egész kegyelmi gazdagsága, maga Krisztus, a mi húsvéti bárányunk és élő kenyerünk" (Presbyterorum Ordinis 5). Olyan tiszta

forrás az, amelyből mindnyájan meríthetünk az Eucharisztia ünneplése által, a szentáldozásban és a szentségimádásban.

      A szentmise, a szentáldozás és a szentségimádás hatása nem áll meg a templom kapujában, hanem átalakítja az életünket. Sürget minket,

hogy továbbadjuk a világnak az örömet és a segítő szeretet tanúságtételét. Krisztus rajtunk keresztül akarja kiárasztani a világra a bizalom, a

béke, az igazságosság és az irgalmasság ajándékait. Az Eucharisztia ugyanis Krisztus megváltó művé­nek jelenvalóvá tétele. Átalakít minket és

küldetést ad, hogy átformáljuk magunk körül a világot. Amikor a feltámadt Krisztus szavaitól lángra lobbant az emmauszi tanítványok szíve

(vö. Lk 24, 30-32), felismerték őt a kenyértörésben és belső késztetést éreztek arra, hogy sietve elinduljanak és megosszák az Úrral való

találkozás örömét testvéreikkel. Szent II. János Pál pápa tanítása szerint (Általános kihallgatás 2000. június 21-én) amikor a szentáldozásban

részesülünk az Euc­harisztia megtört és kiosztott kenyerében, mi, keresztény emberek és közösségek nem maradha­tunk közömbösek azzal a

hívással szemben, hogy ezt az ajándékot másokkal is megosszuk és magunk is a világ életéért adott kenyérré váljunk. Ezért az eucharisztikus

áldozat ünneplése a leghatékonyabb missziós cselekedet, amit az egyház közössége a világ történelmében véghez­vihet.

        1938-ban a nagy világégés küszöbén könyörögtünk a Szentségi Jézushoz. Ma a józan ember­ség, a tudomány vívmányait szeretettel és

felelősen alkalmazó bölcsesség, a kiengesztelődésre kész testvéri szeretet adományát, a világunk és életünk értelmét megvilágító hit fényét

kérjük Istentől, hogy népünk és az egész emberiség lelkileg megújulva nézhessen szembe a mai idők kihívásaival.

        A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak Budapest ad otthont. De a nagy esemény alkalom a missziós és lelkipásztori megújulásra

hazánk minden egyházmegyéjében, a szerzetes közösségekben, a lelkiségi mozgalmakban, sőt határainkon túl egész régiónkban és szerte a

vilá­gon. Pünkösd után megkezdődik a lelkipásztori előkészítés. Egyházmegyei felelősök irányítják a munkát. Missziós megbízottak fognak

felkeresni számos plébániát, hogy a helyi közösségek is bekapcsolódjanak ebbe a folyamatba. A plébánosok vezetésével a missziós

megbízottak elősegít­hetik közösségeinkben az Oltáriszentség tiszteletének, a szentmise ünneplésének és a szentség­imádás végzésének

megújulását. A szent edények, a ruhák, az oltárok felszerelése, az imádságok és énekek megújulása a lelki megerősödést segíti. Ha pedig az

egyházközségi karitász csoportok és az önkéntes segítők jobban át tudják tekinteni, hogy kinek van szüksége idős kora, betegsége,

szegénysége, magányos­sága miatt különleges segítségre, ez az egész hívő közösség megújulását eredményezheti. Hiszen nemcsak az azonos

hit, a közös gondolkodás és az együttes liturgikus ünneplés kapcsolja össze helyi közösségeinket, hanem egymás megismerése és készséges

segítése is az élet minden területén. Ehhez pedig szükséges, hogy ismerjük azt az emberi közösséget, amely a plébánia területén lakik, tudjuk,

kik a katolikusok, kik azok, akik készek bekapcsolódni a hit megismerésébe, a szentségi életbe és a közösség mindennapi munkájába.

        Az Eucharisztikus Világkongresszus előkészítésében újabban nagy szerepe van egy-egy szimbolikus tárgy országjárásának. Ilyen kiváló

jelkép a 2007-es budapesti Városmisszió keresztje, amely a magyar szentek ereklyéit tartalmazza. Amikor majd ez a kereszt országjárásra

indul, megérkezését az egyes városokban lelkipásztori programok fogják kísérni. De már addig is sokat tehetünk ezért a megújulásért.

        Kezdjük el már most a Legméltóságosabb Oltáriszentség ünnepétől, vagyis Úrnapjától fogva a közös imádságot a Kongresszus sikeréért!

Mondjuk el minden vasárnapi szentmise végén, a záró könyörgés után, de az áldás előtt, ősztől pedig minden hittanóra végén is, a következő

imádságot:

Ima a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért

Budapest, 2017. május 20-án

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elnöksége és A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia